2014. január 2., csütörtök

01. Az alku rám eső része

Üdvözletem csillagvirágszálak! Először is szeretnék mindenkinek Boldog és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni! Remélem hogy jól telt a szilveszter estétek, és hogy mostanra már kialudtátok magatokat. Nos, mivel befejeztem a 2. fejezetet is úgy gondoltam, hogy ideje feltenni az elsőt. Nagyon köszönöm nektek, hogy már a prológushoz 5 kommentárt írtatok. Köszönöm tehát Sofinak, FantasyGirl-nek, Bubesznak, Skylernek, és szerecsendionak a szép szavakat, melyekkel megörvendeztettek engem. Remélem hogy velem maradtok a történet végéig, és ugyanilyen kitartóan fejtitek majd ki véleményeiteket. 
Tehát itt is van az első fejezet, amely határozottan valaminek a kezdete. Olvassátok, pipáljatok és írjatok megjegyzést. Ha minden igaz, hamarosan versenyt is hirdetek. ;)
Isolde

Az alku rám eső része

Headford,Ireland

Helena Aletha Westwood


A balkezem ujján virító gyémánttól, már órák óta fájt a fejem. De az is lehet, hogy csak a tudat miszerint hamarosan feleség leszek, készített ki. Megígértem magamnak, hogy nem fogok kétségbe esni, sőt elfogadom a sorsomat, de a reménytelenség úgy kúszott be a bőröm alá, mint a méreg. Képtelen voltam másra gondolni. Leginkább az bántott, hogy nem én választhattam meg a jövendőbelimet. Pedig sokkal több okom lett volna a miatt mérgelődni, hogy apa egy üzlet kedvéért odaígért a Connolly család sarjának.
Dorian, olyan sznob. Legalábbis amennyit eddig megismertem belőle, úgy tűnik mintha szabályszerető, az apja kegyeit leső, a munkának élő férfi lenne. Én pedig csak egy eszköz vagyok, amivel még több pénzre és még nagyobb birodalomra tehet majd szert. Mégis. Amikor az eljegyzési vacsorán, bele néztem azokba a csokoládészín szemekbe, mintha sokkal több mindent láttam volna benne. A limuzin huppant egyet, aminek hatására a fejem sajogni kezdett, és már a hányinger is kerülgetett. Egyenetlen erdei úton haladtunk, a távolban pedig egy Ír kastély tornyai kezdtek kirajzolódni. Az elkövetkezendő kilenc hónapot, a Cosgrave Elit Gimnáziumban fogom eltölteni, mint tanuló. Ebbe az iskolába olyan diákok járnak, akik beletartoznak az ír illetve brit felső tízezerbe. Ide járt Dorian, és anya, valamint Mrs. Connolly is egyöntetűen arra a döntésre jutottak, hogy nekem is itt kéne befejeznem az utolsó évemet. Hiszen az esküvő után, itt fogok élni Írországba, így pedig hogy a Cosgrave-be járok, alkalmam nyílik megismerni az ír kultúrát, és embereket. Hiába vitatkoztam, a vasakarattal szemben nem volt semmi esélyem. Eltöltöttem utolsó hajadon nyaramat Londonban, most pedig teljesítenem kellett az alku rám eső részét.


További fél óra rázkódás után, a limuzin lefékezett egy hatalmas épület előtt, amely leginkább egy ódon kísértet lakta kastélyra emlékeztetett. Kipattantam az autóból és nagyokat szippantottam a friss vidéki levegőből. A fejfájásomnak már nyoma is veszett, és már a hányinger sem környékezett többé. A sofőröm is kiszállt, hogy elővegye a bőröndjeimet, a csomagtartóból. Nem vártam rá, ahhoz túlságosan is magával ragadott az épület bája, és már alig vártam, hogy szemügyre vehessem belülről is. A hatalmas kétszárnyú ajtó rögtön kinyílt, amint a kőlépcsősor első fokára tettem a lábam, és egy magas vékony, szemüveges nő lépett ki rajta. Fekete rövid haja volt, arcán már megjelent néhány ránc, de tekintete kimeríthetetlen vasszigorról árulkodott. Merev testtartással, kimért mozdulatokkal intett nekem, mire én felsiettem hozzá a lépcsőn.
 - Jó napot kívánok! A nevem.. – kezdtem volna a bemutatkozást, de a szavamba vágott.
 - Bizonyára ön Ms. Westwood. A nevem Izolda Glass, én vagyok ennek az intézménynek az igazgatója. Lépjen beljebb, a csomagjait máris felviszik a szobájába. Kövessen. – egyenesen a szemembe nézett, mégis úgy éreztem mintha nem engem figyelne. Még soha nem találkoztam ennyire merev, és szigorú nővel. Zokszó nélkül siettem utána, be a hatalmas csarnokba. Nem volt időm rendesen körülnézni, hiszen lépést kellett tartanom vele. De így is sikerült néhány részletet megfigyelnem. Például az előcsarnokban lógó csillárokat, amelyekben gyertyák égtek, vagy a páncélos katonákat, amik a folyosón sorakoztak egymás mellett, és a hatalmas lépcsőt, ami márvánnyal volt kirakva. Elindultunk rajta felfelé, miközben a fényt a festett ólomüvegeken bevilágító napsugár adta. Újabb folyosó következett, majd megálltunk egy ajtó előtt, ami nehéznek és réginek tűnt, Ms. Glass mégis könnyedén tárta ki. Beléptem utána a helyiségbe.
Itt barna kőpadló volt, a falak pedig vajszínűre voltak festve. A legtöbb szabad területen képek lógtak, réginek és drágának tűntek. A többi részt a földtől a plafonig érő könyvespolcok foglalták el. Velem szemben egy terebélyes íróasztal foglalt helyet, párnázott fotelekkel körülvéve. Az igazgatónő leült az asztal mögé, majd intett, hogy én is foglaljak helyet.
 - Mielőtt bele vetné magát a diákéletbe, tudnia kell néhány fontos szabályunkról. – kritikusan méregetni kezdett szemüvege mögül, miközben körmeivel a széke karfáján dobolt. 
 - Az első és legfontosabb szabály, a pontosság. A napja percre pontosan meg van szervezve, a reggelitől kezdve, egészen a vacsoráig. Éppen ezért ki nem állhatom, ha valaki késik. Mindig érjen oda időben az órákra, és tartsa be a lámpaoltás időpontját is. – most előredőlt a székében, mire én csak bele süppedtem az enyémbe. Vártam a következő szabályra, és csak remélni tudtam, hogy képes leszek betartani. 
– A második, szintén igen fontos előírás a kimenőről szól. Soha nem hagyhatja el engedély nélkül az iskola területét. Még sétálni sem mehet az erdőbe. Ez kifejezetten meg van tiltva. Ne, közelítsen az erdő felé.
 - Miért ne? Mi van az erdőben? – kérdeztem vissza kíváncsian, holott biztos voltam benne, hogy nem szereti, ha félbe szakítják. Meglepte a bátorságom, mert látványosan megdöbbent, de pár másodperc múlva rendezte is arcvonását.
 - Ne pimaszkodjon kisasszony. Csak akkor beszéljen, amikor szót kap. Nem szeretem az olyan diákokat, akik túl sokat kérdezősködnek. Ne érdekelje, hogy miért nem mehet az erdőbe. Csak tartsa be az előírásokat. Következő szabály.. – az igazgatónő mondandóját, egy hangos kopogás szakította meg. Az ajtó túloldalán álló illető, nem várta meg az engedélyt, csak benyitott az irodába. Egy velem egykorú fiú lépett be a helyiségbe, s rögtön az a benyomásom támadt, hogy egy szabályszegőt méregetek éppen. Egy másodpercre találkozott a tekintetünk, vihar kék szemében játékosság csillant, aztán Ms. Glassra pillantott. 
 - Madame. Itt vagyok. Ahogy kérte. Most mit követtem el hogy újra itt kötöttem ki? – kérdezte szemtelenül, és szó nélkül helyet foglalt a mellettem levő fotelban. Rápillantottam az igazgatónőre, akin látszott, hogy próbálja visszatartani magát a szidalmazástól. Nyilván nem először pimaszkodott vele a srác, mert eléggé edzettnek tűnt vele szemben. 
- Mr. Connolly, ő itt Ms. Helena Westwood, az ön mostohabátyjának a jegyese. A formalitás kedvéért be kellett mutatnom önöket egymásnak. – nézett hol az egyikünkre, hol pedig a másikunkra. Én, a magam részéről eléggé meg voltam döbbenve, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy Doriannek van egy testvére. Azt hittem, hogy ő az egyetlen hőn szeretett fiúgyermek, akire rászáll a családi vagyon. Meghökkenten pillantottam a srácra, akin egyáltalán nem látszott a meglepetés. Csupán csak a szemével méregetett, mint egy becserkészendő zsákmányt, amitől rögtön úgy éreztem magam, mint akit csőbe húztak.
 - Nem tudtam, hogy Doriannek van egy testvére. – néztem meglepetten a kék szemekbe, amelyek továbbra is idegesítően vidámnak tűntek. 
 - Sok mindent nem tudsz még. Én vagyok a család fekete báránya. Apám megcsalta Dorian anyját, így lettem én. Bár ha úgy vesszük neked sokkal szerencsétlenebb sorsod lesz. – nézett jelentőségteljesen az ujjamat gúzsba kötő eljegyzési gyűrűre. Nem éppen ilyen szavakra számítottam, és a fiú pont olyan témát érintett, amiről egyáltalán nem szeretek beszélni. A harag már régi ismerősöm, és most is készségesen áradt szét bensőmbe, amint a vihar kék szempárt figyeltem.
 - Miből gondolod, hogy én nem örülök az eljegyzésnek? – vontam fel a szemöldökömet, gyenge kis próbálkozásképpen arra, hogy palástoljam feltörekvő haragomat. Rögtön nyilvánvalóvá vált számomra hogy a Connolly gyerek nem lesz a kedvenceim között. Biztos voltam benne, hogy még rengeteg nézeteltérésünk lesz a tanév folyamán. Lehetetlen alaknak tűnt, aki az őrületbe tudja kergetni az embert a viselkedésével. 
 - Nos, úgy látom Tristan itt már nincs szükség magára. Mielőtt még egymás torkának ugranának, kérem, fáradjon ki az irodából. Van még néhány megbeszélni valóm Ms. Helenával. – utasította az igazgató leendő rokonomat, aki rám kacsintott aztán könnyedén felpattant és elhagyta az irodát.


 Egy órával később a szobámban ültem, és éppen az ablakon bámultam kifelé. Ms. Glass még rengeteg szabályt felsorolt, és bevallom őszintén hogy nem emlékszem egyikre sem. Túlságosan is fel voltam paprikázva, úgyhogy jóformán azon elmélkedtem miként nyírnám ki Tristant. Mostanra már lecsillapodott a haragom, de van egy olyan érzésem, hogy nem kell más, mint az imént említett személy, és újra elönt a méreg. Igazából nem is rá kéne haragudnom, de mivel ő van itt a közelben, aki képes ezt kiváltani belőlem, megérdemli, hogy rajta vezessem le. A mai napon még nem kellett részt vennem a tanórákon, szóval rengeteg szabad órám volt arra, hogy felfedezzem a kastélyt és környékét. Természetesen eszem ágában sem volt a szabályokra figyelni, az erdő úgy vonzotta a tekintetemet, mint molylepkét a lámpa fénye. A sűrű lombú fák, szinte hívogattak, és egyre inkább arra vágytam, hogy felfedezzem a sötét rengeteget. Sóhajtva álltam fel az ablakból, és szemügyre vettem a szobát.
Két ágy volt elhelyezve a szoba két végében, mind a kettő felett baldachin terpeszkedett. Az ágyak előtt egy-egy utazó láda, a tetején párnákkal, a szoba egyik felében hatalmas földig érő tükör, és egy fésülködő asztal, a másikban pedig egy jókora ruhás szekrény foglalt helyet. A falon festmények lógtak, a szoba közepén pedig egy bársonyborítású kanapé, és egy tölgyfából készült kisasztal tartózkodott. A szobában katonás rend uralkodott, holott tudtam, hogy van egy szobatársam. De egyetlen személyes holmiját sem láttam szétszórva. Néhány könyve az ágya melletti kis asztalkán volt egymás tetejére rakva, és pár szépészeti kellék feküdt a fésülködő asztalkán. Egyelőre nem pakoltam ki, a bőröndjeim ott hevertek az ágyam mellett, úgy gondoltam, hogy majd csak este állok neki elrendezni a cuccaimat. Most leginkább felfedezni volt kedvem, és egy pár pillanatig elfeledni a semmi jóval nem kecsegtető jövőmet. Gyorsan átöltöztem, magamra húztam egy vajszínű blúzt, és egy fekete nadrágot, aminek kicsit felhajtottam a szárát. Az egyik kedvenc menta zöld magas sarkúmat húztam a lábamra, ajkaimat vörösre rúzsoztam, hajamat pedig kiengedve hagytam. Magamhoz vettem egy kardigánt, meg a mobilomat, aztán kiléptem a toronyszobából, majd megindultam a hosszú folyosón. Alig vártam, hogy felfedezzem a kastélyt.

10 megjegyzés:

  1. Drága Isolde!
    Iszonyatosan megörültem, mikor feljöttem a blogodra és az első fejezet várt rám. Miért itt hagytad abba? Most ki tudja meddig hagysz kétségek közt vergődni és túlságosan kíváncsivá tettél, szóval nagyon érdekel mi fog történni a lánnyal a nézelődés során, de vannak sejtéseim!
    A fejezetből egyértelműen a kedvenc jelenetem, mikor Tristan felbukkan, azt hiszem meg is van az abszolút kedvenc szereplőm, holott Colton Haynes nem áll éppen közel a szívemhez, de ettől elvonatkoztatva eddig csípem a karakterét. :)
    Néhány helyen rosszul lett kitéve a vessző, pl az és kötőszó elé csak néhány esetben kell tenni, ugyanis leginkább csak összeköti a mondatokat. Néhány mondatot pedig ketté szedtél, amelyet lehetett volna nyugodtan egybe is írni. Például: Nem volt időm rendesen körülnézni, hiszen lépést kellett tartanom vele. De így is sikerült néhány részletet megfigyelnem. - alapból nem kezdünk kötőszóval mondatot, bár ez manapság sokszor elvész, s tényleg rengeteg könyvben találunk ilyet csupán a drámaiság kedvéért.
    Kíváncsi leszek milyen ez a suli, s miként alakulnak majd a kapcsolatok, illetve mi sül ki ebből az egészből!
    Csókollak; Skyler

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes Skyler!!
      Köszönöm szépen hogy kitartóan itt vagy, és írtad is a kommentet. :D Nagyon örülök hogy tetszik, és hogy már várod a következő fejezetet. Elárulom, abban nem a nézelődős körútról lesz szó. ;) Áhhh. Igyekszem ezeket a hibákat helyrehozni, de ahogy magamat ismerem sok ideig kell majd nyüstölnöd hogy javítsak rajtuk. Azért örülök hogy mindig jössz és kijavítasz, mert ettől fogok tudni fejlődni.
      Remélem sikerül majd sokszor lesokkolni a közönséget, és köztük téged is!
      Love, Isolde

      Törlés
  2. Drága Isolde!

    Ó, de gyors vagy! Skylerhez hasonlóan én is nagyon megörültem az első fejezetnek, és továbbra is szimpatizálok a főhősnőnk karakterével. Belevaló lánynak tűnik, így nem féltem ebben a világban, amibe belekerült, bár jó lesz, ha vigyázz magára és a szájára, máskülönben kellemetlen szituációkba keveredhet. Bár ennek hála azt hiszem, hogy sok csipkelődést olvashatunk közte és Tristan közt. Apropó, bajkeverő! Imádtam a figuráját, és azt, hogy a vihar kék jelzővel illetted a szemszínét. Igazán találó! A bentlakásos iskola pedig a Harry Potter-könyvek Roxfortjára emlékeztetett, de igazán nem bántam ezt lévén nagy Rowling-rajongó. Sok minden van még, amit nagy kíváncsisággal várok. Például, hogy mit tartogat ez a kastély-körút Helena számára, mik is rejtőznek pontosan az erdőben, milyen lesz az első kettesben töltött beszélgetése Doriannal jegyesekként illetve Tristannal, ha újra összefut vele. Szóval már csak ezekért is nagy érdeklődéssel várom a folytatást, és eljött a pont, hogy feliratkozzak :)

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FatnasyGirl!
      Annyira de annyira jó volt olvasni soraidat. Olyan izgatott vagyok valahányszor meglátom hogy írtál, ráadásul ilyen szép szavakat. Örülök hogy dicséred a karaktereket, igyekszem minél színesebb egyéniségeket kialakítani. Mint ahogy már a prológusban megtapasztaltad, szeretek néhány részletet kiemelni, így például a vihar kék szemeket is. Nem kell sokáig várnod az első kettesben töltött találkozásokat, valakivel ugyanis meg fog történni a következő fejezetben...hogy Tristanel vagy Dorianel e azt majd meglátod!
      Köszönöm a bizalmat, és hogy megnyertelek az olvasóim közé!!
      Ölelések, Isolde

      Törlés
  3. Kedves Isolde!

    Először is meg kell jegyeznem azonnal felkeltette az érdeklődésem már a tartalom is, szóval rohantam olvasni és nem csalódtam, bár még nem túl sok minden történt. Imádom az egész koncepcióját a történetnek, a két pasi karaktert úgy érzem imádni fogom. Vannak nekem is sejtéseim a folytatással kapcsolatban, úgy vélem lesz itt egy cuki háromszög, illetve kíváncsi leszek mi fog történni a következő fejezetben a nézelődés során. :)
    Siess a folytatással!

    Puszi, Cinty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cinty!
      Megmosolyogtam a soraidat, boldoggá tesz hogy megakadt a szemed a tartalmon, és ez vonzott arra, hogy folytasd az olvasást. Remélem nem bántad meg, és hogy ezek után sem fogod. Annyira örülök hogy tetszik a két pasi karakter, és bizony jól gondolod a szerelmi háromszög dolgot. Nézelődés nem lesz részletezve, ugyanis egy másik valaki szemszögéből lesz a következő fejezet!! Alig várom hogy elolvasd majd azt is. :D
      Puszik, Isolde

      Törlés
  4. Drága Isolde!
    Ez aztán nagyon izgalmas történetnek ígérkezik, bár már a cím is megfogott, abban a pillanatban, ahogy először elolvastam. Az igazat megvallva, fogalmam sincs, mit írhatnék, így az elején, de azért megpróbálok minden fontosnak vélt dolgot lepötyögni a billentyűzeten.
    Az első, ami nagyon megnevettetett, az az igazgató neve volt, hiszen téged is így "hívnak" - egy betű különbséggel - és a szöges ellentéted. Az a sok szabály, még csak a kedvem is elmenne attól a helytől, pedig szeretem magát Írországot.
    Az erdő nagyon nagy jelentőséggel bíró helynek tűnik, és hívogató a leírásaid alapján, na meg az a kép sem semmi. Biztos, hogy kiszöknék egyszer, csak hogy láthassam, mármint közelebbről egy ablaknál.
    Aztán ott van Tristan, akarok.. még több jelenetet vele!
    Sok sikert a folytatáshoz én már nagyon várom.
    Millio puszi Xx
    ui.: tudom, kicsit szedett-vetett kommentár lett, de annyira megfogott a rész, hogy elment az eszem ^^" plusz nagyon szép az új design. <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Nagyon-Nagyon jól esett úgy feljönni a blogra hogy a te kommentárod várt rám. :D Egyáltalán nem szedett-vedett nekem minden egyes szava kincs. Örülök hogy tetszik a történet, és hogy vonz az erdő. Mágikusnak, és titokzatosnak akartam látszhatni, mintha csak egy külön világ volna. Valóban az is.
      Ne aggódj a mi mókamester Tristanunk a következő részben is megörvendeztet titeket jelenlétével. Addig is..vigyázz magadra! :D
      puszil, Isolde

      Törlés
  5. Kedves Isolde!

    Nézd el nekem kérlek, hogy mostanra sikerült elolvasnom, de isteni volt, tudom, hogy a jóból keveset adnak, de még folytasd! :P
    Szinte hallottam az igazgatónő rikácsoló hangját és láttam magam előtt Tristan cuki kék szemeit, de nem hagyom, hogy elcsábítsanak a kék szemek, de bele mennék egy kis ördögi játékba ;)

    Várom a folytatást. Puszilak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sofi!
      Nagyon köszönöm hogy időt szántál rám, és elolvastad a fejezetet. Örülök hogy tetszett, és őszintén szólva, én is szívesen elmerülnék azokban a kék szemekben. <3
      Hozom rögtön az új részt!
      puszik, Isolde

      Törlés