2014. január 10., péntek

02. Sárkánypikkely-zöld szemek

Puszik ezrei nektek!
Nahát, végre eljött az időpont hogy feltoljam a következő fejezetet. Remélem hogy nagyon vártátok, mert én hatalmas lelkesedéssel írtam meg nektek. Eddig ez a kedvenc fejezetem (a kemény kettőből) és csak reményeim lehetnek afelől hogy nektek is ugyanannyira bejön majd mint nekem. Nos, ha valaki elolvasta, lenne olyan kedves és hagyna nekem némi kommentárt odalent?? 
A fejezetről annyit, hogy három új szereplőt is megismerhettek, igaz nem annyira sok ideig lesznek majd porondon, de természetesen a történet folyamán ők is színre lépnek még. A cselekmény szép lassan kezd beindulni, néhány izgalmas és meglepő jelenet is következik. Olvassátok, kommentáljatok!!!
Lots of love, Isolde



Sárkánypikkely-zöld szemek

 Heartford,Ireland 

Tristan Connolly
 Lehunyt szemeim előtt még mindig a vörös hajkorona villódzott, amit képtelen lettem volna kiverni a fejemből. Az iskola tetején ültem, pontosabban az egyik torony tetején. Még elsőben fedeztem fel hogy a padlásról, ide könnyedén fel lehet jutni. Eddig még senki sem talált rám itt. Senki nem tud a rejtett ajtóról, a tetőben. Gyakran szoktam ide kiülni, és csak úgy gondolkodni. Esténként az eget kémlelem, míg nappal leginkább a tanárok elől bujdosom, és ellógom az órákat. Csak azt teszem, amit elvárnak tőlem. Hiszen nem vagyok más, mint egy fattyú, egy nem kívánatos személy apám és az ő tökéletes családja körében. Csakis azért járok ide, mert Caleb nem akarja, hogy a rokonok, és barátok azt higgyék, szégyell engem. Holott tudom, hogy ez így van. Hatalmas baklövésnek tartja azt az estét, amikor Dorian dadájával, ágyba bújt. Az anyám mindig is úgy gondolta, hogy kincs vagyok az életében, és egyetlen pillanatra sem bánta meg azt az éjszakát. Azt mondta, akkor mikor megszülettem, teljesen megváltozott az élete. Már volt miért élnie. Értem. Fura érzés belegondolni, hogy volt valaki, akinek számítottam. Hogy nem csak egy problémát látott bennem, hanem azt, akivé válhatok.
Valami többé, talán jobbá. Elmélkedésemből neszezés zaja szakított ki, és nem sokkal később ütemes szívdobogás hangja ütötte meg a fülemet. Valaki a padláson volt, én pedig nyitva hagytam a titkos csapóajtómat. Csak idő kérdése volt, és rám talál. Már éppen felálltam volna, hogy lemásszam a kastély oldalán, amikor egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg, felbukkanni a kis nyíláson. Rögtön tudtam, hogy ki a gazdája ennek a rikító hajzatnak, hiszen első találkozásunk óta képtelen voltam kiverni a fejemből. Próbáltam hangtalanul arrébb csúszni, de nem sok sikerrel. Egy cserép pont ezt az időpontot választotta arra, hogy hangos csörömpöléssel lezúgjon a tetőről. Helena rögtön odakapta a fejét ahol éppen ültem. Meglepetést láttam átsuhanni zöld szemein, aztán pár pillanattal később valami egészen más kifejezés ült ki az arcára. Nem tudtam megállapítani, hogy milyen. Mostanra már teljesen kimászott a tetőre, kezében szorongatva a cipőjét. Bevallom őszintén, egyáltalán nem számítottam arra, hogy pont ő fog itt megjelenni. Nem néztem volna ki belőle, hogy kalandvágytól fűtve felfedezi a kastélyt, és még ilyen tiltott területekre is kimerészkedik. Újabb szimpatikus tulajdonság amitől, csak még jobban unszimpatikussá vált számomra.
 - Na, tessék. Tudtam én, hogy tetszem neked. Volt egy megérzésem a diri irodájában, és ahogy látom be is jött. – szólaltam meg minél pofátlanabbul, mert semmiképpen sem akartam, hogy egy pillanatra is azt higgye, barátkozni akarok vele. Nem mintha ő akart volna bármit is tőlem, mert, ahogy megszólaltam rögtön mérges lett. A reakciója pedig csak még jobban mosolygásra késztetett. 
 - Ne is álmodj róla Connolly. Ismerem a fajtádat, és hidd el egyáltalán nem vagy az esetem. – vetette oda megvető hangon, s bármennyire is igyekeztem elengedni a fülem mellett, azért éreztem, hogy ez talált. Feldühített, hiszen nap, mint nap ezt érzékeltem a családom felől. Mintha én különböznék tőlük. „Ismerem a fajtádat.” Fogalma sincs arról, hogy ki, és mi vagyok. Semmit nem tud rólam. Csak egy báb, amit a pénz érdekében mozgatnak. 
 - Ja, mert a te eseted Dorian, igaz? Biztos vagyok benne, hogy alig várod az esküvőtöket. – tudtam, hogy ez nem volt szép tőlem, de úgy éreztem magamat, mint egy sebesült farkas, aki ilyenkor még veszélyesebb. A szavaim megint csak találtak, Helena kezei ökölbe szorultak, telt vörös ajkait pedig összeszorította. Megbántam már hogy kimondtam azokat a szavakat, de eszemben sem volt visszaszívni őket. Gyönyörű zöld szemeiben harag gyúlt, s mintha néhány csepp tehetetlenséggel keveredett volna. Ott a tetőn úgy nézett ki, mint egy kalitkába zárt kismadár, amely már egyáltalán nem reménykedik a szabadulásban. Nekem pedig egy tizedmásodperce átsuhant az agyamon, hogy kinyitom a kalitkát és szabadon engedem Őt. 
- Dorian egy úriember. Tanulhatnál tőle, ahelyett hogy egész nap itt lógatod a lábadat. Lefogadom, hogy most is valamelyik órán kéne lenned. – kezeit összefonta mellkasa előtt, talán ezzel is önmagát védve. Volt ebben a lányban valami, ami azóta nem hagyott nyugodni, hogy először megláttam. Éppen az erdőből sétáltam kifelé, amikor egy limuzin állt meg az iskola előtt. A jármű hátsó ajtaja kinyílt, és megpillantottam a leggyönyörűbb arcot, amit valaha láttam. Helena arcát. Kár, hogy az angyali külső mögött, egy hárpia bújt meg. Elvigyorodtam azon, hogy mennyire próbálkozik megsérteni engem. Zavart pillantásából arra következtettem, hogy ritkán váltja ki az ember belőle ezt a fajta reakciót. 
 - Dorian csak egy piperkőc, aki házasságba bonyolódik egy olyan lánnyal, akiből nem lát mást csak temérdek pénzt. Egyáltalán nem akarok hasonlítani rá. – válaszoltam neki, a mai napon sokadjára megsértve őt bántó megjegyzéseimmel. Láttam a tekintetében a végtelen haragot, jól tudtam, hogy rám mérges, mégsem tettem semmit. Hiába akartam tőle bocsánatot kérni, úgy volt a legjobb, ha inkább egy szemétládának gondol. Hiszen ha barátkoznék vele, előbb utóbb úgyis eljönne az a pillanat, amikor csalódnia kell bennem. Inkább megspórolom neki a pofára esést, és megóvom őt saját magamtól.
 - Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedj velem. Az is lehet, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit folyton megbántasz. Csodálkoznék, ha lenne olyan ember a földön, aki szeretettel gondol rád. – tört ki belőle a csillapíthatatlan harag, én pedig némán tűrtem, hogy ezt gondolja rólam.
 – Tudod mit? Inkább megkönnyítem a dolgodat, és levegőnek nézlek. Igazán sajnálom, hogy az idődet vesztegettem. – mondandóját befejezve nagy hévvel hátraarcot vett, hogy visszamásszon a csapóajtón át a padlás trébe. A következő pillanatban lelassult az idő, ahogy végig néztem amint megcsúszik egy tetőcserépen, és túllendülve a tető peremén, a szakadék felé zuhan. Bensőmet félelem rántotta görcsbe, s gondolkodás nélkül cselekedtem. Ösztöneim kiéleződtek, még soha nem voltam ennyire öntudatomnál. Egy másodperc alatt ott teremtem, megragadtam a karját, és visszarántottam a zuhanás karmaiból. Kezeim automatikusan csúsztak derekára, míg ő zakatoló szívvel ölelt át karjaival. Így álltunk egy darabig, egészen addig, amíg szívdobogásának üteme, vissza nem tért a rendes kerékvágásba. Akkor egy kissé eltoltam magamtól, kezemet arcára csúsztattam és bele néztem háborgó zöld szemeibe.
 - Jól vagy? – kérdeztem megfeledkezve arról, hogy bunkónak kéne lennem. Ajkait szólásra nyitotta, de aztán nem mondott semmit. Elfordította a fejét, ellépett tőlem majd visszamászott le a padlásra. Pár pillanatig még hallottam lépteit, és lélegzetvételét aztán elnyelte őt a kastély.



 Órák óta loholtam az erdő sűrű fái között. A nap már lement, s most a hold világította meg a fákat, néhol fényével egészen az aljnövényzetig törve. Felszabadultan futottam, határok és korlátok nélkül. Fejemben vörös és zöld árnyalatok váltották egymást, fülemben pedig Hel szívének dobbanásai vízhangoztak. Ez a lány beitta magát a bőröm alá, képtelen voltam kiverni őt a fejemből, még így futás közben sem ment. Már hosszú kilométerekre lehettem az iskolától, és az apám házától, de még mindig nem álltam le. Lábam a nedves földet taposta, orrommal beszívtam az erdő friss illatát, tekintetemmel pedig a mellettem elsuhanó farkasokat figyeltem. Aien és Kegan velem futottak, szavak nélkül is megértettek engem. Tudták, hogy most mire van szükségem, és ezért hálás voltam nekik. Bennük hű barátokra tettem szert, igaz egészen maguknak valóak voltak. De mégis mintha a családom részeit képezték volna, az elmúlt két évben rengeteg mindent tettek meg értem. Nélkülük talán már rég halott lennék. Ők képezik a falkámat, és egyben a családomat is. Testvérek vagyunk, akik vigyáznak egymásra. Szükségünk van a másikra, hiszen külön-külön nem sok esélyünk lenne. A hegy tetejére érve, a fák már nem voltak olyan sűrűk, helyüket nagyobb sziklák és füves részek vették át. Hamarosan megálltam, és belevonítottam a sötétségbe. A falkám többi tagja csatlakozott hozzám. Lassan visszavedlettünk emberi alakunkba, mindannyian felszabadultak voltunk.
 - T bro, ugye tudod, hogy Helena be fog téged cserkészni? – kérdezte Kegan aki elnyújtózva feküdt a földön, és egyáltalán nem zavarta, hogy teljesen meztelen. Én éppen a magammal hozott nadrágot húztam fel, Aien pedig elvonult, hogy átöltözzön. Szokott itt a hegytetőn tartani ruhákat, mert legtöbbször ide jövünk esténként. Kegan kérdése meglepett, de számíthattam volna rá. Mindig tudja, hogy mikor kell kizökkenteni az embert.
- Ezt meg hogy érted? – mentem bele a játékba, mire a srác boldogan csapta össze a tenyerét, mert örült, hogy megoszthatja velem újabb sziporkázó megjegyzését.
 - Helena már foglalt. Menelaosz tulajdona, aki ez esetben Dorian. Te pedig Paris vagy, a fiatal és sármos herceg, akit elkápráztat Helena szépsége. Háborút fogtok kirobbantani. – jegyezte meg nemes egyszerűséggel, a híres Trójai háborút felemlegetve. Kegan mindig is ilyen volt. Veszettül tapintatlan. Feltolta magát a földről, és amolyan farkasosan megrázta szőke haját, majd tekintetét mindentudóan rám emelte.
- Egyetlen baki van a te tökéletesnek kigondolt sztoridban. Elfelejted, hogy Helena ki nem állhat engem. Ráadásul nekem sincsen kedvem ahhoz, hogy elhappoljam a mostohabátyám elől a menyasszonyát. – magyaráztam, hiszen tudtam, ha nem válaszolok a haverom még több kérdést tesz fel, és egészen addig nem hagy majd békén, amíg ki nem kerget a világból.
 - Mind ezt mondták. A vége pedig az lett, hogy történelmet írtak. – igyekezett a lehető legbölcsebb arcát mutatni, de ezzel a még Tarzan viseletnek sem nevezhető meztelenségével, nem volt hiteles. Sokkal inkább nevetség tárgyává vált.
 - Inkább öltözz fel, ahelyett hogy hülyét csinálsz magadból. Aien bármikor visszajöhet, és tudod hogy mennyire utálja, amikor előtte meztelenkedsz. – szóltam rá vigyorogva, mire ő csak megforgatta a szemeit, felállt majd bevonult az erdőbe. Egyedül maradtam a gondolataimmal, és egy vörös hajú teremtés emlékével. Hanyatt dőltem a fűben, és a csillagokat nézve igyekeztem rendet rakni a fejemben. Megjelentek előttem azok a sárkánypikkely-zöld szemek, a vörös hajzuhatag, amibe legszívesebben végigszántottam volna ujjaimmal, és a sötétvörös ajkak, amiket legalább egyszer leigáztam volna. A farkasom ezzel ellentétben odabent tiltakozott a lány ellen, hiszen úgy gondolta, hogy Hel csak a bajt hozza rám, és elvenné a szabadságomat. Egyébként sem közénk való. Nem tudja, hogy én farkas vagyok, alakváltó, nem ember. A szemében talán egy szörnyeteg.


 Elzártam a csapot, és egy kisebb párafelhő kíséretében kiléptem a zuhanykabinból. A tegnap esti nagy futástól izomlázam volt, amit elég nevetségesnek találtam. Alakváltó farkas létemre, izomlázam van? Legközelebb meg már bolhás leszek, vagy férges? Tenyeremmel letöröltem a párát a tükörről, és szemügyre vettem ábrázatomat. Kétség sem fér hozzá, hogy alig aludtam az éjjel. Egy bizonyos valaki miatt, ugyanis képtelen voltam álomra hajtani a fejemet. Folyton azok a szemek kísértettek, lassan már megkérdőjelezni véltem a saját épp elméjűségemet. Magamban el is határoztam, hogy csak azért is a rosszat fogom keresni a lányban, így talán már nem is lesz annyira csábító számomra. Bár az embernek mindig az a legcsábítóbb, amit sosem érhet el. Ez esetben én a bátyám menyasszonya után ácsingózom. Milyen ironikus. Pár perc alatt megborotválkoztam, aztán kiléptem a fürdőszobából s a szekrényem elé érve ledobtam magamról a törölközőt. Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmában, a bennem levő farkas felkapta a fejét, és kiéleződött érzékeivel kiszagolt valamit. Vagy inkább valakit? Kivettem a szekrényfiókból egy alsónadrágot, majd szép lassan, komótosan felhúztam. Közben végig a hátamon éreztem az illető tekintetét. Miután már nem voltam teljesen meztelen, megfordultam és rámosolyogtam az ágyamon fekvő lányra.
- Mira, nem tudtad, hogy illetlenség észrevétlenül belopózni mások szobájába? Legalább ezt megtaníthatnák neked abban az Angliai sznob képzőben. – húztam huncut félmosolyra a számat, mire a lány elnevette magát, felpattant az ágyról és odarohant hozzám hogy megöleljen.
- Annyira hiányoztál Tristan! Képzeld, egyenruhát kellett minden egyes nap felvennem. Ráadásul szoknyát! Tudod, mennyire utálom azt. – panaszkodott mosolyogva, nem foglalkozva a ténnyel hogy még mindig csak egy szál alsó van rajtam. Mira az egyetlen olyan tiszta vérű Connolly akit bírok. Egyáltalán nem hasonlít a rokonaira, nem olyan karót nyelt, mint ők. Életvidám fiatal lány, akinek határozott véleménye van a világról, és soha nem engedi, hogy mások befolyásolják. Attól tartok, hogy ez az angol magán iskola sikerrel fog járni abban, amiben apám és a felesége nem jeleskedtek. Elrontani egy fiatal ambíciókkal teli lányt. Aki ráadásul eléggé szeret engem, talán még jobban, is mint a saját bátyját.
 - Meddig maradsz kisfarkas? Szeretném megmutatni a hegytetőt! Gyönyörű ebben az évszakban. – érdeklődtem miután sikerült lefejtenem magamról a kezeit, és egy gyors mozdulattal felborzoltam szőke haját. Persze ez nem tetszett neki, és összevont szemöldökkel igyekezett frizurájának formáját visszaállítani.
 - Nem marad sokáig. Csak amíg megtartjuk a bált. – a következő rideg hang a szobám ajtaja felől jött. Rá pillantottam Dorianra a mindig ápolt és kifogástalan külsővel megáldott, örökös és milliomos bátyámra. A féltestvéremre. Ugyanazzal a megfejthetetlen mégis fölényes tekintettel nézett rám, amit már megszokhattam tőle. A farkasom morgolódni kezdett a bensőmben, hiszen ő kifejezetten utálta Doriant.
 - Nagyszerű. Most már két Connolly is a szobámban van, miközben én – mutattam végig magamon – majdhogynem meztelen vagyok. Ha gondoljátok, végigriszálhatok így a házban, hogy mindenki lásson. – célzásnak szántam, de köztudott hogy ez a család nem mindig van a topon, amikor célozgatásokról van szó. Mira csak vigyorgott továbbra is, Dorian pedig úgy tett mintha meg sem hallotta volna, amit az előbb mondtam. Seggfej.
 - Hallottam, hogy találkoztál Helenával. – váltott inkább témát, aminek egyáltalán nem örültem. Éppen hogy sikerült elfelejtenem a lányt, erre valaki emlékeztet rá.
 - Igen, volt szerencsém megismerni a vagyonforrásodat. – mentem bele a játékba, farkasszemet nézve a féltestvéremmel. Haha, farkas. Természetesen semmit sem tudtam kiolvasni az arc mimikájából, nagyon is jó abban, hogy hogyan bámuljon a nap huszonnégy órájában ugyanolyan kifejezéstelen arccal.
- Szombaton bált rendezünk. Itt lesz az összes rokonunk, és fontos ügyfeleink hogy lássák a menyasszonyomat. Szeretném, ha te is megjelennél, és gondoskodnál Helena kényelméről, amíg én néhány üzletféllel társalgok. – mondandója végére érvén, megfordult és szó nélkül távozott a szobámból. Ez az én bátyám. Senki sem tudja megmondani milyen az igazi személyisége, mert soha nem nyílik meg senki előtt. Csak akkor beszél, amikor muszáj, és mindig az üzletet tartja a legfontosabbnak. Tipikus Connolly.

12 megjegyzés:

  1. Drágám!
    Reggel amint feljöttem a blogra és megpillantottam a fejezetet alig vártam, hogy elolvastam és hát nem csalódtam ugyanis remek lett, szerintrm is az eddigi legjobb! Megint kicsit osztom az észt, de tényleg csak azért, mert szeretlek. Szóval nagy tévhitben emlegetik az unszimpatikus kifejezést, mint a szimpatikus ellentétjét, de valójában nincs ilyen szó, ugyanis az antipatikus az erre megfelelő szó :) Egyébként imádtam a kalitkában lévő madár hasonlatot, illetve az egész tetős jelenetet. Jó volt kicsit Tristan szemszögéből olvasni, még mindig ő a kedvenc szereplőm talán most még jobban :) Kíváncsi leszek a bálra, biztosan rengeteg izgalmas dolog fog történni rajta.
    Alig várom a következő fejezetet!

    Ezer puszi, Skyler

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Skyler!!
      Háháhááá. Köszönöm újabb építő kritikádat.TÉNYLEG hasznosnak találom. Igyekszem megjegyezni hogy akkor nem létezik ez az unszimpatikus kifejezés. Örülök hogy tetszett a rész, a bált pedig egy kicsit még toljuk, mert az jelentőségteljes rész lesz. Több fejezet is fog róla szólni. ;)
      Hamarosan hozom a következő részt.
      Puszik,Isolde

      Törlés
  2. Kedves Isolde!

    Lenyűgöző történetet kezdtél el írni és fogalmazásod szép és kifejező, szinte faltam a sorokat. Nagyon tetszik Helena magabiztossága, Dorian érelemmentes viselkedése és Tristan gúnyossága.
    Szép arc, gyönyörű test és rémes személyiség. A helyes pasik szentháromsága. :D
    Bár személy szerint én Dorian párti vagyok:D
    Várom a következő részt! :)

    Puszil,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dor!
      Boldoggá tesz hogy írtál nekem megjegyzést, és hogy elnyerte tetszésedet a blog és az írásom. Az elején bevallom Tristan&Hel ending-en gondolkodtam, de most már nem vagyok biztos a dologban. Egyre jobban kezd nekem is megtetszeni Dorian. :D
      Hozom hamar a 3. fejezetet!
      Ölel,Isolde

      Törlés
  3. Szia!:)
    Fantasztikus ez a történet, amibe belekezdtél, nekem nagyon tetszik. tetszik, hogy írsz Tristan szemszögéből, ráadásul hihetőek is a gondolatai. Egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy melyik Conolly-fiút kedvelem jobban - a rejtélyes és kimért Doriant vagy a lázadó Tristant, mindketten érdekesek, főleg annak fényében, hogy egyelőre egymás szöges ellentéteinek tűnnek. Ó, és Mira karakterét is csípem, noha nem szerepelt sokat. És abból, ahogy Dorian szólította - kisfarkas - arra következtetek, hogy ő is alakváltó. Akkor mindenki, aki egy kicsit is Connolly, az alakváltó? Vagy hogy van ez? :D na jó, nem kérdezgetek, majd úgyis kiderül. :)
    Tetszett, várom a következőt :)
    puszi, Dorka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dorka!!
      Először is nagyon köszönöm hogy vetted a fáradtságot, és írtál nekem megjegyzést. Melegséggel tölti el a szívemet az, hogy ennyire tetszik a sztori és az hogy nem csak Helena szemszögéből írok. A Connolly fiúk teljesen különböznek egymástól, mégis a maguk módján mind a ketten szerethetőek. Mira még sokat fog szerepelni, de nem árulok el semmit a "kisfarkas" dologról. :P
      A Connolly famíliának egyáltalán nincs köze az alakváltós dologhoz, tehát ez az egész nem onnan jön. De majd úgyis megtudod.
      Köszönöm, és örülök hogy tetszett!
      puszik, Isolde

      Törlés
  4. Kedves Isolde!

    Hű, vártam már ezt a részt, és megnyugodhatsz: nagyon tetszett! Egyelőre nekem is ez a kedvencem az eddigiek közül. Én mindig is kihívásként éltem meg a férfi karakter szemszögéből való írást - ezért is szerettem szerepjátékon ilyen szerepeket vállalni -, mert nehéz egy jó, logikus férfigondolkodást nőként átadni. Mégis miközben Tristan szemszögét olvastam, annyira gördülékeny volt, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ezt nem valóban ő gondolja, hanem Te írod. Ehhez gratulálok! Talán az volt az egyetlen, ami megakasztott az olvasásban, hogy - minimum - háromszor is leszögezted Helena haj- illetve szemszínét, ami nekem már sok volt, de gondolom csak kihangsúlyozni szeretted volna ezeket, és ez megbocsátható vétek :) Nagyon tetszett a közös jelenetük, Tristan jelleme meg minden, élvezet volt olvasni!
    Aztán jött az alakváltós rész. Hm, ez a külön gondolok magamra és a farkasomra dolog a Dark Divine-t idézte előttem, ami jó, mert az Alkonyattal ellentétben szerettem a farkasemberes megközelítését. Persze az még érdekel, pontosan hogyan is lehetnek belőlük alakváltók: örökölt dolog vagy születési rendellenesség, esetleg harapás. Remélem, mihamarabb választ kapunk. Kegan azonnal megkedveltette magát a szememben a történelmi hasonlatával, de a másik két új szereplő is szimpatikus volt. Dorian pedig... Ó, mindig is izgalmasnak találtam annak az ötletét, hogy hogyan is lehetne felmelegíteni a szívét egy ilyen rideg személynek úgyhogy nekem továbbra is mindkét Connolly tetszik. Már alig a bált, hogy közelebbről megismerhessük a családot! Úgy érzem, ez a történet egyre csak jobb lesz!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Fantasy Girl!
      Jaaaj de nagyon boldog vagyok amiért tetszett a rész! Én is úgy vagyok ezzel ahogy te, szerepjátékon már sokszor kísérleteztem ezekkel a férfi karakterekkel. Volt hogy nagy sikert arattam, de volt hogy egyáltalán nem éreztem jól magamat. Hűha, nagyon jól esik hogy ezt mondod, mert őszintén szólva néha azt hittem hogy eléggé Helenásan fogalmaztam Tristan gondolatait. Igen tudom, vörös na meg zöld. Ezeket azért emeltem ki annyiszor mert a fejezet címe Hel szemére utal, így gondoltam ezt érzékeltetni kell. Másrészről pedig a vöröst még inkább a szenvedély a vágyakozás gondolatával próbáltam kapcsolatba hozni.

      Tristant szerettem volna egy kissé "skizofrén" embernek beállítani aki két személyben gondol magára. Az egyik ő maga mint ember, a másik pedig a benne lakó ösztön állat a farkas. Mindenképp külön karakterként tekintek rájuk, akik nem mindig értenek egyet. Alakváltók harapással lehetnek, ezt elárulom neked, majd a későbbiekben jelentősége is lesz. Kegant igyekeztem egy olyan srácnak beállítani aki a legcikisebb és legrázósabb helyzeteket is könnyedén elüti egy poénnal. Titkolja hogy okos és intelligens, és úgy tesz mintha nem igazán érdekelné őt a sértegetés.A bál még odébb van, addig el kell jutniuk a szereplőknek egy bizonyos szintre. De ne félj, addig is lesznek ám izgalmak bőven.
      Köszönöm hogy írtál, és kitartóan olvasol!!!
      ölel és puszil, Isolde

      Törlés
  5. Drága Isolde!
    Igazad volt, ez az eddigi legjobb rész és szerintem egyre csak fejlődni fogsz, így ezt minden alkalommal leírhatom majd neked. Tristan annyira jó fej, vagyis én személy szerint nagyon megkedveltem ezek alatt a csekély számú részek alatt. Ebben a fejezetben pedig találtam egy kedvenc jelenetet, amit szeretnék megosztani veled. Nem, sajnos nem a háztetős elkapós dolog, hiszen még azt is képes volt a második helyre száműzni a meztelen, lelkizős és Trójai háborút idéző párbeszéd. Nagyon ötletes volt, nekem eszembe sem jutott volna ilyesmi. Remélem még sokat találkozhatunk T barátjaival, a falkájával.
    Amúgy, annyi kérdésem van, például Tristan hogyan lett farkas, a Connolly család többi tagja is hordozza a gént, ha már a lányt így becézte? Dorian képes lesz megnyílni Helenánal, vagy végig csak az üzletet látja majd benne? :)
    Alig várom a folytatást <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Annyira jól esett úgy felnézni a blogra, hogy a te kommentárod várt a fejezet alján. Nagyon köszönöm a szép szavakat, amelyekkel illeted ezt az irományt, és csak remélni tudom hogy a későbbiekben is ugyanennyire fog neked tetszeni mint most. Bevallom, nekem sem a tetős jelenet a kedvencem, leginkább a zuhanyozós részt, és Dorian színre lépését kedveltem ebben a részben. Természetesen a falka, Kagen és Aien rendszeres szereplői lesznek a történetnek, hiszen igazából ők képezik Tristan családját.
      Hamarosan kiderül hogy Tristan hogyan lett az ami most, csak annyit árulnék el neked hogy megharapták. A körülményeket, és az ezzel járó veszteségeket majd a történetből megtudod. A Connolly család nem hordozza ezt a gént, a "kisfarkas" kifejezést, pedig lehet hogy csak véletlenségből pottyantottam el. ;)
      Dorian személyisége jelentős fejlődést fog produkálni majd a történet folyamán, de ezt sem szeretném most részletességig ecsetelni.
      Köszönöm hogy írtál, és hamarosan jön a 3. rész: A Jövőnk közös árnyalata címmel!
      <3<3 Isolde

      Törlés
  6. Holaa! Wààà ismét nagyon jó lett! Ügyes vagy, tetszik ez az egész mindensèg, amit kreàlsz! Nagyon kívàncsi vagyok mi lehet majd a sztori folytatàsàban, ugyanis elképzelésem sincs rola, de az nem baj. (:
    Na, vàrom a köviit, sok sikert. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bubesz!
      Köszönöm hogy jöttél megörvendeztetni engem egy újabb kedves kommentel. Örülök hogy tetszik amit írtam, és remélem hogy a későbbiekben sem okozok csalódást. Örülök hogy fogalmad sincs róla, merre szövöm tovább a történet vonalát, mert ez azt jelenti hogy kiszámíthatatlan vagyok. Ami jó. Nem?
      puszik, Isolde

      Törlés